(Jegyzetből pótolva 2011.07.17.)
A tegnapi szállás nem hazudtolta meg a fogadtatást: ilyen gyorsan még egyetlen reggel sem készültem el.
A gondot két dolog jelentette: a sok újonc még nem nagyon ismerte a szabályt, hogy ne zavarjuk a másikat ill. az épület rossz konstrukciója.
Szinte minden korábbi, régebben épült szálláson a vizes helyiségek a hálótérből nyíltak. Ez nem gond, megszokható, feltéve ha van ajtó és azt csukják. Itt nem csukták, illetve ha mégis, az is teljesen felesleges volt, ugyanis az ajtó zsalugáter jellegű volt: a hangokat akadály nélkül, a fényt némileg megszűrve engedte ki. Hajnalban rendszerint ébren vagyok egy órát, majd visszaalszom. Ez itt elmaradt a nyüzsgés miatt, úgyhogy fél 6-ra minden szobatársam emésztésével tisztában voltam (megint a szoba rossz végén kaptam ágyat). 10 perc alatt hagytam el az épületet, a cuccaimat is egy kinti padon raktam össze, ahol már csend és nyugalom volt. Erika hasonlóan járt, bár őt az ágyszomszédja tette majdnem tönkre (nem a szokásos módon - ő lent, én fent - kaptunk csak ágyat tegnap).
Napközben Galícia hozta önmagát, úgyhogy még az esőkabát is felkerült. Persze nem folyamatosan: hol felvettük, hol csak lógott a hátizsákra téve.
Net napok óta nincs. Apró, falunak is alig nevezhető helyeken szállunk meg, rendszerint a szálláson és az éttermen kívül alig van épület (Samos kivétel volt, de ott meg rossz volt a gép). A tehénlepényeket már alig kerülgetjük, van, ahol nem is lehet, mert tele van vele az utca. Gyerekkoromban láttam én csordát eleget, de ilyen koszra nem emlékszem. Ma benéztem egy istállóba, ahol lábszárig ért a matéria. És nem elhagyatott volt, használták, mert a kivezető "ösvény" tűnt fel először, azt követtem visszafelé.
Ma gyakorlatilag visszatértünk a könyv szerinti ütemezéshez, mert két hosszabb szakaszon nincs szállás, bírjuk a tempót és szeretnénk július 8-án beérni. Az, hogy most már a könyv szerint is belül vagyunk az utolsó 100-on, szinte repít minket, úgyhogy a lassítási terveket töröltük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése