27. nap Samos - Ferreiros

28 km; 8,5 ora
(Jegyzetből pótolva 2011.07.17.)
Reggel szokás szerint 5:15-kor az órám ébresztett. Pár perc múlva hatalmas nyüzsgés hallatszott az utcáról. Jó sokáig tartott a buli - gondoltam. De tévedtem.

A tegnapi 100 fiatal indult neki még sötétben az útnak. Mikor kelhettek ezek? Nagyon nem siettünk utánuk, ennek ellenére délre utolértük őket. Aztán ők minket, majd mi őket,... Kerülgettük egymást rendesen egész délután. Azt, hogy ma mi a céljuk, már nem mertem megkérdezni, majd megoldódik a dolog, ahogy tegnap is. A mai célunk előtt 1-2 km-rel épp egy bárt "fosztottak" ki, azt hittem, ott megálltak. Aztán a korai vacsora közben ismét láttuk őket, az étterem mellett mentek el (bár néhányan inkább már csak vánszorogtak). Jól megsétáltatták őket!
Amúgy nagyon szép - bár a rengeteg tehénlepény miatt kissé illatos - úton mentünk ma, délelőtt igazi nyirkos, felhős galíciai időben. Bár valószínűleg még mindig jobban jártunk, mint az utánunk jövők, a tegnap esti felhők alapján ők esőt is kaptak. [Utólagosan kiderült, hogy jól gondoltam, megáztak rendesen.]

A szállás gondnoka egyébként először kicsit kiakasztott. 28 km után nem éreztem magam túl fitt állapotban, menni se nagyon volt már erőm, erre megkérdezi, hogy ugye nem kocsival vagy busszal jöttünk. Aztán rájöttem, hogy ezt egy hízelgő kérdésnek is tekinthetem: nem látszott rajtam a 28 km!Persze a kérdés bizonyos szempontból jogos volt. Ma eljöttünk a 100-as km kő mellett (de a könyvem szerint még 104 km), és ugrásszerűen megnőtt az új, vasalt ruhák, a természetes "zokni" vagy "póló" nélküli emberek száma. (A zokni vagy póló által szabadon hagyott testrészek néhány nap alatt erősen lebarnulnak, míg a takart részek világosak maradnak. Ezek gyönyörűen mutatják azt, hogy ki mennyire régen sütteti magát.) Ez annak köszönhető, hogy a compostellát, az utolsó 100 km-t teljesítő gyalogos zarándok kapja meg. A nem túl messze lakó spanyoloknak ez egy kellemes heti sétát jelent. Persze van, aki ezt is elcsalja. Láttunk taxiból kiszálló zarándokokat is itt, az utolsó 100-on.