Valamikor két-három évvel ezelőtt vált számomra kézzelfoghatóvá, hogy az addigi életem alapvetően meg fog változni.
Talán az új lakásunk volt az első jel: egy csendes, nyugodt környékre költöztünk, közel a természethez. De ekkor már kezdtek "elfogyni" a gyerekek is: a legidősebbnek közeledett az államvizsga, egyre kevesebbet volt otthon. A középső az érettségi után Izlandon kereste a boldogulását, előbb dolgozott, majd belekezdett egy egyetembe. A legfiatalabb pedig nyakig volt a legkeményebb kamaszkorban. Egyikük sem igényelte - vagy viselte el - azt a fajta törődést, amit a korábbi 15-20 évben kaptak. Szóval hirtelen sok szabadidőm lett, de konkrét cél nélkül.
