26. nap Hospital de Condesa - Samos

26 km; 8 ora
(Jegyzetből pótolva 2011.07.17.)
Még soha nem voltunk ilyen korán készen (6:00-kor már indulhattunk volna), de minek? Galíciában tényleg más az időjárás.

Ugyanis a szállásról kilépve meg kellett állapítanunk, hogy túlságosan sötét van. Nem baj, van fejlámpánk. Igen ám, de a köddel az sem tudott elbánni. Ködöt (az első nap kivételével) eddig még nem láttunk! Úgyhogy vártunk egy negyed órát és csak akkor indultunk neki.
Még jó, hogy nem vártunk a napra, ugyanis azt csak valamikor a déli harangszó után láttuk meg először. Addig köd, nyirkosság, félhomály. Igazi galíciai idő.És igazi galíciai életképek.
Nem sokkal indulás után utolértünk egy tehéncsordát, tucatnyi tehénnel és a hajtójukkal. Egy darabig mentünk mögöttük, kerülgettük a friss lepényeket. A hajtójuk időnként egy kis ágat tört le, amiről bogyókat falatozott. Kifigyeltem és én is megkóstoltam: finom hideg áfonya volt. Aztán meguntuk a ballagást (reggel mindig jobban megy a séta) és előzésbe kezdtünk, ami majdnem "végzetes" lett: Erikát beszorult két tehén közé, akik kezdték összeszorítani. De szerencsére sikerült még időben kimentenem. A következő, szembe jövő csordát már sokkal könnyebben leküzdöttük.

 De az igazi trauma ezután ért minket. Azon a településen, ahol  eredetileg tegnap, még a lassítás előtt, meg akartunk szállni, egy csapat fiatal tizenéves készülődött az induláshoz. Olyan százan voltak, ugyanaz a társaság, akik miatt két napja nem kaptunk szállást Vega de Valcarce-ban. Megtudtam tőlük, hogy a mai céljuk Samos. Ugyanaz, mint nekünk. Itt egy szállásról tudtunk, a 68 ágyas bencés kolostorról. Úgyhogy a nap további része azzal telt, hogy alternatív lehetőségeken törtük a fejünket: csak van egy olcsó szálloda, menjünk még 10 km-t, ... Úgyhogy, mikor Samosba értünk, meg sem néztük a kolostori szállást, bementünk az első, utunkba került albergue-be. Itt kifizethettük az eddigi legdrágább szállásdíjat (11 €/fő), de nem kockáztattunk.

Estére persze kiderült, hogy nem a szállást foglalták, kinyitottak nekik valami különtermet, amit először ki kellett takarítaniuk, hogy egyáltalán a földre tudjanak feküdni. Ez persze nekik nem volt új, a fél délutánt egy sétányon fekve, főzve, aludva töltötték.

A kolostor egyébként hatalmas, de sok értéke odaveszett egy XX. századi tűzvészben. Kicsit kihasználatlan, a 15 szerzetes és a 2 novícia nem igazán lakja be a Spanyolország legnagyobb kerengőjével büszkélkedő, 3 szintes épületet.