19. nap Puente Villarente - Virgen del Camino

21 km; 8,5 ora

Aki nezegeti a napi blogbejegyzesek elso sorat (a statisztikat, ha ugy tetszik), akkor az tudja, hogy ezzel a tempoval a csiga is felveszi a versenyt. Ez igy igaz, de mentsegunkre legyen mondva, a mai napon keltunk at Leon varosan.

A reggel mar megint lassabban indult: fel 7 is elmult, mire elindultunk. Ugy latszik egy kis luxus is artalmas mar (emlekeztetoul: nem volt szobatarsunk a 16 agyas szobaban). De talan pont igy akarta a sors (vagy Jakab), mert 10 elott par perccel ertunk a katedralis ele. Nem sokkal utanunk megerkezett nagy csinnadrattaval a varos vezetese. Be ugyan nem mutatkoztak nekunk, de ki masokat kisert volna egy fuvoszenekar a misere?

Mar menet kozben gyanus volt egyebkent, hogy nagyon sok az elegans ember az utcan, a gyerekek kozul tobben extra modon elegansak: a lanyok kozul sokan ugy neztek ki, mint egy kis menyasszony, a fiuk hol matrozok, hol minimum sorhajo hadnagyok voltak. Aztan az informacioban kozoltek, hogy ma van a Corpus Christi, magyarul az urnapja (koszonet az infoert Guglinak). Ekkor osszeallt a kep: a gyerekek elsoaldozok.
Ugyhogy mi is bementunk a misere, bar leulni nem lehetett, annyian voltak. Furcsan is neztunk volna ki a padsorban hatizsakkal, mert azt nem tudtuk elpasszolni. Ugyhogy egyikonk a zsakokat vigyazta, mig a masikunk ment a latnivalok utan, aztan valtas. De akkor is nagy elmeny volt.

Aztan kovetkezett a java, a kormenet.Nem igazan lattam meg ilyet eloben, ugyhogy ettol meg erdekesebb volt: minden templom, kulonbozo egyhazi szervezetek vonultak fel a sajat jelkepeikkel. Kozben zugtak a harangok, szolt a rezesbanda. Tisztara, mint a filmekben. Persze kepek keszultek es legkesobb hazaerkezes utan fel is fogom oket rakni (nem bizok ezekben a gepekben).

Ezzel persze el is ment a Leon-ra szant idonk, ugyhogy mar javaban elmult del, mire elindultunk a szallas fele. Meg beneztunk ket templomba, de nem sokat nezelodhettunk, mindenhol mise volt. Ugyhogy az eddigi csucsot megdonto 34 fokban ropke ket ora alatt ertuk el a mai szallasunkat. Este meg szeretnek kinezni a varosba, hatha belebotlunk valami jo kis fiestaba.

- 0 - 

Nos, fiesta nem volt, de ettem egy akkora hamburgert, mint egy kisebb vekni kenyer. Ezert meg nem folytattam volna a napi blogot, de azert mar igen, mert otthonrol megerkezett az utanpotlas. Egy hete mindenfajta kenceket es mososzert kertem a baratomtol, aki este meg is erkezett veluk. Persze nem ezert vezetett 2400 km-t, de szerencsere utba estunk nekik a nyaralasi celjuk fele. Jo volt ujra olyan arcokat latni, akiket tobb, mint harom hete ismerek.