/* MB Saját

2011. június 18., szombat

11. nap Belorado - Ages

28 km; 9 ora

Megnyugodtam, a visszajelzesek alapjan erdemes irkalnom  (es az egy eurosokat a telhetetlen gepbe dobalnom). Szoval ma is jo napunk volt, pedig nem igy indult.

Reggel 6:20-kor kezdtuk el a menetelest. (Nem veletlenul hasznalom ezt a szot: napkozben, ha mar nagyon a veget jarom, akkor regi, katonasagnal tanult dalok jutnak eszembe. A szoveguk ma mar nem szalonkepes, de roppant jol lehet rajuk a ritmust tartani.) Nagyon csunya ido volt, meg az esovedo is felkerult a hatizsakra. De nem ez volt a legrosszabb: kb. 3 ora alatt harom falut erintettunk, kulon  kiteroket tettunk, de egyetlen bar sem volt nyitva. Magyarul eheztunk. Ugyhogy maradt (helyesebben elfogyott) a vesztartalek, a meg otthonrol hozott harom muzli szelet. A vesz-vesztartalek olajos halhoz nem nyultunk, a muzlivel nem alkotnak tul jo parost.
Mar fel 10 volt, mikor vegre nyitott (es termeszetesen tomott) etteremhez jutottunk. Nagyon kellett, mert a kovetkezo 12 km-en semmi (kut sem) volt. Pedig a taj nagyon ismeros volt, akar otthon is lehetett volna. Leszamitva, hogy a Kekes szintje fole kellett felmasznunk.
A konyv szerint San Juan de la Ortega lett volna a celpont, de az ottani szallason budos volt (bocs, de ez a helyzet). Ha valaki jart a regi Szlovakia munkasszallobol atalakitott turista szalloiban, az tudja milyen "illatra" gondolok. Pedig egyebkent gyonyoru hely, plane, hogy kozben kellemesen kisutott a nap.



Szoval rahuztunk meg 4 km-t, ami nem lett volna sok, ha rendesen tudok menni. De a bal labamon az achilles-in elegge vacakolt, neha csak valami egeszen furcsan kicsavarva tudtam a labamat hasznalni. Hiaba kentem mindenfelevel, csak reszlegesen sikerult munkara birnom. Remelem holnapra magahoz ter.
Holnap nagyvaros jon (Burgos), gondolom sok betonnal, amit most kivetelesen nem banok, talan jobb lesz rajta menni, egyenletesebb a felulete.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése