28 km; 9 ora
(Jegyzetből pótolva 2011.07.17.)
Ma reggel rég nem tapasztalt érzés fogott el: fáztam. Csak 10 fok volt, gyenge szellővel, de ha lett volna kesztyűm, azt is felvettem volna. Aztán jött egy kis emelkedő, egy kis nap és minden visszatért a régi kerékvágásba. Egyébként a tv szerint tőlünk északra 15, délre pedig 40 fok van. Jó helyen vagyunk!
Reggel időben indultunk és nagyon jó nap volt. Talán furcsa ezt mondani ennyi szintemelkedés és süllyedés után (600 m fel, 450 m le), de a kilátás mindenért kárpótolt. Nagyon messze el lehetett látni, de volt is mit nézni: végre hegyek!
Az út legmagasabb pontján (Cruz de Ferro) is ma haladtunk át. Itt egy hatalmas kőhalom áll, benne egy hosszú oszlop, tetején vaskereszt.
A halmot zarándokok hordták össze, a magam kis kövét én is hozzátettem (még első nap, a Pireneusokban vettem magamhoz. Otthonról illett volna hozni, de megfeledkeztem róla.). Sajna nem volt akkora élmény, mint előre gondoltam: kerékpárosok lepték el a helyet, a kísérő autóból bömbölt a zene, egyikük már táncolni is kezdett. Magán a dombon ma már nem csak kövek vannak, hanem nagyon sokféle dolgot (fényképek, szalagok, papírdarabok,...) otthagynak az emberek, ami inkább szemétdombra emlékeztet. Egy busznyi turistát éppen csak megúsztunk. Később integettek nekünk a buszból. Biztos nagy élmény volt nekik, hogy élő zarándokot láttak.
Lefelé jövet utolért minket egy magyar srác, Józsi, akivel utána együtt mentünk, ill. egy szálláson is vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése